Bemutatkozás

A Nagyatád FC története
(megalakulástól a napjainkig)

A nagyatádi csapat megalakulását az elsők között kell számon tartani. A sporttörténészek a magyar labdarúgás kezdetének az 1897-es évet jelölték meg, hiszen az első nyilvános mérkőzést Budapesten, 1897. május 9-én játszották. Az első labdarúgó mérkőzés érdekességéhez tartozott, hogy a BTC (Budapesti Torna Club) játékosaként részt vett az ekkorra már az úszástól visszavonuló Hajós Alfréd (1896. évi első újkori olimpián Athénban 100 és 1200 méteren is aranyérmet szerző kiváló úszónk) is. Az 1900-as évektől felpörögnek az események. 1901-ben a sportszervezetek összefogásával létrehozzák a Magyar Labdarúgó Szövetséget (MLSZ) és még ebben az évben kiírja az első magyar bajnokságot, amely 5 csapat részvételével zajlik: Budapesti Sport Club (BSC), Budapesti Torna Club (BTC), Ferencvárosi Torna Club (FTC), Műegyetemi Football Club (MFC), illetve a Magyar Úszó Egylet (MÚE). 1909-ben megrendezésre került az első magyar kupa, amelyet az MTK csapata nyert el. Az 1911-es évben felavatják a már akkoriban is a legkedveltebb egyesületnek titulált FTC stadionját, amely 26000. néző befogadására volt képes. 1912-ben már 180 egyesület működött hivatalosan Magyarországon, ebből 71 a fővárosban és 109 vidéken, amelyben már szerepelt a nagyatádi is.

Az egyesület joggal szerepelt a listán, ugyanis 1911. november 15-én megalakult a Nagyatádi Atlétikai Club (NAC). A NAC alapszabályának eredeti példánya megtalálható a Megyei Levéltárban. Az alapszabály a 2. § értelmében kimondja: a csapat színe: kék fehér.

Az első csapat tagjai voltak: Kun Lajos, Gelencsér, Bedérdi, Rotter Jenő, Szikszai Béla, Steiner Alfréd, Rotter Béla, Mészáros, illetve a csurgói tanítóképző néhány diákja, akiknek a neve mára már feledésbe merült. Eleinte a nagyatádi játékosokból csináltak két csapatot és úgy játszottak egymással, majd a későbbiekben már az ellenfeleink voltak Barcs, Kaposvár, Marcali csapatai is. A csapatnak 1912-ben híre ment az országban, hiszen egy nem túl sportszerű mérkőzés hatalmas botrányba fulladt. Az akkori sajtó még nem közölt állandó híreket a sporteseményekről. Ezt törte meg az 1912. április 10-én rendezett NAC és a Kaposvári Testvériség mérkőzése, melyről a Somogyvármegye újság is beszámolt. A nagyatádi csapat mérkőzésére óriási közönség jelent meg köztük a nagyatádi vonatkozású Mudin Imre, egykori olimpikonunk is. A húsvét vasárnapjára eső mérkőzésen a nagyatádi csapatnak nem ment a játék, a 0-1-es kaposvári vezetés után a csapat ismét gólt kapott, ezzel már kétgólos előnyt szerzett a vendégcsapat, ezt követően történt az elhíresült eset a pálya mellett. A szurkolók közül a vendégcsapat egyik sportvezetője és a hazai csapat egyik játékosának bátyja között történt összeszólalkozás, amelyet a Nagyatádi Atlétikai Club társelnöke dr. Szetsey még sikeresen „elsimított”. Ezt követően a Kaposvári Testvériség kapitánya levezényelte csapatát a pályáról, két játékos kivételével. Rotter Jenő a hazai csapat intézője véleményét leközölte a lap, a kaposváriaktól válaszként a hazai csapat sportvezetőit bundázással vádolták. Ennek a szurkolói magatartásból kiinduló majd a csapat (a pálya elhagyása) tettének köszönhető az, hogy az ügyet felterjesztették a magyar labdarúgók szövetségéhez. A nagyatádi közönség felé nyílt bocsánatkérő levelet írtak, amelyben elnézést kértek a történtekért, hogy ennyire elrontotta a nézők örömét, és ezen felül a Nagyatádi Atlétikai Club az összes sportegyesülethez intézett körüzenetként eljuttatta, hogy miféle eljárást hajtott végre a Testvériség csapata. Azzal, hogy levonultak a pályáról a mérkőzés közben, (kivéve azt a két játékost, akik a pályán maradtak a vendégcsapatból, és kijelentették: mától nem tartoznak a Kaposvári Testvériséghez) addig még nem látott módon szakadt félbe egy mérkőzés. A nagyatádi egyesület pedig saját részéről megalázónak tartotta ezt a fajta megnyilvánulását az ellenfélnek, és a későbbi rágalmazásait is. A sajtó az ezt követő években nem közölt semmiféle eredményt, eseményt a nagyatádi klubról.

Az első világháború megtépázta a csapatot ugyan, de 1920-ban ismételten megkezdődött a sportélet Nagyatádon, de ekkor már a NAC helyett MOVE- Turul néven szerepeltek, de nem sokáig, hiszen 1928-ban ismételten egy névváltoztatáson esett át a csapat, onnantól kezdve Nagyatádi Turul Sportegyesület (NTS) lett a csapat új neve. Feltehetően az anyagi nehézségek is közrejátszottak a névváltoztatásban, illetve 1926-ban lett a klub elnöke Bognár Lajos, aki az atádi iparosok és Lelbach Keresztély földbirtokos segítségével megteremtették az egyesület működésének feltételeit, anyagi hátterét. Külön díszpáholy épült Nagyatádon Lelbach gróf részére, „amit minden mérkőzésen a belépőjegy árának ötvenszeresével honorált”. Az akkori csapat a Nagyatád monográfiában közétett kép alapján: Steiner Ferenc, dr. László Vilmos, Kiss József, Vida József, Reinnek József, Beleznai István, Plefkó József, Huber Ferenc, Selmeczi Lajos, Farkas József, Csányi János, Mayer József, Dobinszky József játékosok illetve Csányi Ferenc és Molnár Pál vezetők.

Az 1930-as években elindult országszerte a levente mozgalom, ez a fiatalok testi és lelki fejlődése, nevelése céljából jött létre, ezért ismételten változott az egyesület neve is, 1934-től Levente SE néven folytatta tovább a klub.

Nagyatádi csapatkép 1931-ből

A nagyatádi sportot ismételten háttérbe szorítja a világháború. A második világháború idején többek között azért is szerepelt háttérben a labdarúgás, mert Nagyatádon éppen frontvonal volt, a rinya egyik oldalán a németek voltak a másik oldalán pedig az orosz katonák, ezért érthető is, hogy kevésbé lehetett fontos a labdarúgás bárki számára akkoriban. Ezekben az időkben teljesen szétzilálódott a csapat. 1945-től Solymosi Rezső ferences pap, hittantanár vezetésével, aki az edző is volt, a Katolikus Legényegyleten belül megalakítják a labdarúgó csapatot. A csapat akkori intézője Benyák Jenő lett, aki a híres nagyatádi nyomdászdinasztia egyik megalapozója volt. 1946-ban megalakul a MADISZ, aki ugyan átvette a csapatot az egyháztól, de anyagilag nem tudta azt finanszírozni, sőt mi több fenntartani sem. Ekkor jött az egyik legrégebbi ipari üzem a Fonalgyár segítsége, és így gyári csapatként indulhatott el az együttes. Akkoriban csak Nagyatád néven szerepelt az együttes. Viszont nincsen arról dokumentum, hogy az 1951. évi labdarúgó bajnokságban miért Nagyatád MTE szerepelt, 1952. évi bajnokságban ismételten Nagyatád néven volt bejegyezve. Nagyatádi Vörös Lobogó néven hivatalosan csak 1953-ban hívták a csapatot, viszont a köznyelv és az akkori szurkolók, játékosok visszaemlékezései alapján már a fonalgyári időben is nevezték így. Somogyvári Ferenc 1942-1954 között volt a nagyatádi csapat labdarúgója, aki így emlékszik vissza arra abból az időből az ellenfelekre, és egy örömteli pillanatra is, ami a mai napig megmosolyogtatja a nagyatádi szurkolókat: „Csak nagyobb helyeken voltak csapatok: Kaposváron, Barcson, Csurgón, Marcaliban. Más megyékben Szekszárdon, Komlón, Szászváron, Simontornyán, Pakson és Pécsen a Postás. A bajnokság nyertese kupát vehetett át. Egyszer az utolsó meccset, ami eldöntötte a kupa sorsát, a kaposvári csapat ellen játszottuk. A megyei sportvezetők annyira biztosak voltak a kaposváriak sikerében, hogy a kupára előre rávésették a csapat nevét. 11:1-re megvertük őket és mi hoztuk el a „Kaposvár” feliratú kupát.” Az 1953-as évben még egy figyelemre méltó sikert könyvelhetett el magának a csapat, hiszen öt játékos is szerepelt a megyei válogatott kezdő tizenegyében, név szerint: Horváth István, Bicsáki Sándor, Ács József, Kanizsai Gyula, és Selmeczi István. 1954-ben a csapat neve újból megváltozott, az új név a Nagyatádi Kinizsi SK. Akkoriban a csapat ismételten anyagi gondokkal küzdött, többen elhagyták a csapatot. A kereskedők fontolgatták egy második csapat létrehozását, amihez több jelenlegi kinizsi játékost is próbálnak átcsábítani. Ez nem jött létre, a nagyatádi szurkolók által készített nyílt levélben kérték az összefogást a csapatért a várostól, és hogy mielőbb megoldhassa a klub a pénzhiány problémát, ami megjelent a Somogyi Néplapban, mert a nagyatádi csapat kiemelt figyelmek kapott Somogy megyében abban az időszakban. A sportviták ellenére 1955-ben a csapat a 6. helyet szerezte meg a Somogy megyei I. osztályban. 1956-ban Bicsáki Sándor volt az edző, aki sikereket ért el a csapattal, köszönhetően a remek felkészülésnek a szezon előtt, amit a saját kidolgozott programjával ért el. Siófokot 3:1-re, míg Balatonboglárt 2:1-re sikerült legyőznie a nagyatádiaknak. Az 1956/57-es szezon bajnoksága, majd az osztályozó mérkőzések meghozták a várva várt eredményt, a csapat feljutott az NB III-ba (Délnyugati csoport).

Az 1957/58-as szezont egy teljesen más közegben találta magát a csapat, hiszen a megye első osztályában szereplő csapatokhoz képest erősebb ellenfelek vártak a nagyatádiakra. Az első fordulók alapján nem szerepelt a csapat túl fényesen, de aztán sikerült felvenni a ritmust az ellenfelekkel, a tizedik fordulóban a csapat a 8. helyezést foglalta el a bajnoki táblázaton az akkor 16 csapatos mezőnyben. A szezon végén sikerült megtartani ezt a helyezést, és ezzel helytállt a frissen felkerülő csapat az NB III-as osztályban. A következő szezonban Dombóvári András irányította a csapatot, de sajnos nem túl nagy sikerrel, hiszen az őszi fordulóban 12 vereség és csupán egy győzelem volt a mérleg. A győzelmet (akkoriban 2 pont járt érte) a Nagykanizsai Bányász ellen érték el az otthoniak. Azonban nem sikerült a további győzelmek elérése, a szezon végén összesen 30 mérkőzést játszott a csapat ebből 7 győzelem, 3 döntetlen és 20 vereség a mérlege. A csapat a szezon végén a 14. helyezést érte el, ezzel kiesett az NB III-ból, és két év után ismételten a megyei első osztályban szerepel a csapat, ami nem lehet senki számára meglepetés, hiszen az utolsó 5 mérkőzésen nem sikerült a csapatnak pontot szereznie. A megyei első osztályban ismételten sikerült helyt állnia a csapatnak, bár a feljutás nem sikerült, sőt az elkövetkező két évben egyre nagyobb volt a probléma a csapat körül, hiszen a klub anyagi nehézségekkel küzdött. 1960 végén a Nagyatádi Kinizsi elnöksége lemondott, hiszen már nem tudtak mit tenni a csapattal az anyagi forrás hiánya miatt. Ekkor tudták nem maradhat sport nélkül a város, tenni kell az ellen, hogy megszűnjön a csapat. A vezetőválasztó gyűlésen több mint ötszáz lelkes sportrajongó jelent meg. Egyidejűleg újfajta szemlélettel, a sportkör friss erővel szerveződött szinte abban a pillanatban. A cél egyértelmű volt, a jelenlévők egyetértettek abban, hogy egy erős csapat kell a városnak, nem pedig több kicsi csapat, akik küzdenek a fennmaradásért. Ezért is kérték meg a nagyüzemeket, hogy egyetlen csapat mögé álljanak és azt támogassák, ne pedig üzemi csapataikat. Ennek eredményeképpen a nagyatádi három meghatározó vállalat: a fonalgyár, a konzervgyár és az erdőgazdaság a csapatot támogatta anyagilag, ezért az újjászerveződött sportkör ismételten névváltozáson ment át. A nagyatádi csapat a Nagyatádi Munkás Testedző Egyesület (NMTE) néven folytathatta, melynek elnöke Gergely Nándor lett. A nagyatádi csapat 7 szakosztályt működtetett (labdarúgó, úszó, torna, atlétika, kézilabda, röplabda és sakk), az elkészült munkaprogram alapján az 1961. évben már 120 ezer forintból gazdálkodhattak, ez azt jelenti, hogy az anyagi háttér ismételten biztosítva lett. Aki tudott segített a csapatnak anyagilag, többek között a dohánygyár is csatlakozott az atádi csapat mögé, hogy biztosítva lehessen a sportolás, ebben az évben a pályát közös erővel a város felújította a lelkes sportszeretőknek köszönhetően közös erővel.

Ez két évig működött, de ismételten hanyatlani kezdett a sport Nagyatádon. Sajnálatos módon elpártoltak az anyagiakat biztosító üzemek a csapat mögül. Az 1964-es évben a hetedik helyezést sikerült elérnie a csapatnak a megye első osztályban. A következő években is a középmezőny elején helyezkedett el a csapat. A Nagyatádi Konzervgyár SK csapata jogot szerzett a megyei második osztályban való szereplésre, de ők az első osztályban szerettek volna indulni, mondván ők meg tudnak birkózni egy magasabb osztállyal is.

Tagsági kártya az 1960-as évekből.

A Nagyatádi MTE anyagi nehézségeit nem sikerült megoldani, már a megszűnésről is lehetett hallani, ekkor a megoldást a két csapat összeolvadásával kívánták elérni, ami létre is jött. 1971-től ismételten Nagyatádi kinizsi néven szerepelt a csapat. Láthatóan ismételten fellendült a csapat, hiszen az 1971/72-es megyei bajnokságot megnyerték, ezért ismételten jogot szereztek arra, hogy az NB III-ban folytathassák a játékot. Ez sikerült is, bent maradt a csapat a feljutást követően, de megalapozni nem sikerült sokáig, hiszen ekkor edzőváltások sújtották a csapatot és az 1973/74-es bajnokságban a 13. helyezést érték el, amivel nem esett volna ki a csapat, de az országos bajnokság átszervezése értelmében ez az eredmény nem elegendő a bent maradáshoz. Ismételten a megyei első osztályban folytatta a Kinizsi az 1974/75-ös idényben. Ezekben az időkben Nagyatád csapata a két osztály között helyezkedett el, hiszen a megyei első osztályban kiemelkedtek, de a Nemzeti Bajnokság harmadosztályában nem tudtak folyamatosan, hosszú időre megragadni.

Ebben az évben is a cél megnyerni a megyei első osztályt, és egy osztállyal feljebb jutni. Ez azonban várat magára pár évet, hiszen a következő években nem sikerült bajnokságot nyerni. Egészen 1982 tavaszáig a megyei első osztályban szerepelt a csapat, amikor is bajnok lett a csapat, ismét osztályozót játszattak a nagyatádiak az NB III-ba kerülésért, akik ekkorra már Nagyatádi VSE néven szerepeltek. Az osztályozó mérkőzésre Szigetvár csapata ellen került sor. Az első mérkőzésre idegenben került sor, mely 2:1-es szigetvári győzelmet hozott. A visszavágót 1 gólos hátránnyal várták a hazaiak, amit természetesen le szerettek volna dolgozni. A hazai mérkőzés is 2:1-es végeredményt hozott, de most a nagyatádiaknak. Ez után a hosszabbítás következett, ami nem hozott változást, így tizenegyesekkel kellett eldönteni a feljutás sorsát. A büntető rúgások alapján (3:2) a hazai csapat bizonyult a jobbnak és ezzel kiérdemelte a feljutást az NB III-as osztályba, a győzelemhez hozzájárult a nagyatádi szurkolótábor is, hiszen 2000 ember tekintette meg a mérkőzést. A csapat játékosai az osztályozó mérkőzésen: Krafft, Segesdi, Kiss, Brezovszky, Hoffmann, Mohácsi, Beck, Keszi, Tátrai, Csikós, Lóki, Kovács, Simon, Fendrik, Varga, Kovács. A csapat edzője Fuisz János, a csapat intézője Mészáros Gyula, a technikai vezető Márkus János. A feljutást követően öt szezonon keresztül sikerült az NB III-ban maradni, és az 1986/87-es bajnokságból való kiesés ismételten kedvezőtlenül alakult a nagyatádi csapatnak, hiszen az utolsó fordulóig nem állt kiesésre, kiesni csak akkor tudott a csapat, ha 3 mérkőzés is úgy alakul, hogy búcsúzzon az együttes. Az egyik ilyen mérkőzés a már biztos kieső Szigetvár csapata ellen vívták a nagyatádiak az utolsó fordulóban, a döntetlen is elég lett volna a bent maradáshoz, de a baranyaiak meglepetésre 4:2-es győzelemmel távoztak otthonunkból, és egy úttal velünk együtt búcsúztak az NB III-ból is.

Az 1987/88-as megyei bajnokság nem hozott áttörő sikert a csapat számára, már a bajnokság elején jöttek nagy különbségű vereségek, ilyen volt például a Boglárlelle- Nagyatád VSE mérkőzés is. „Hatot számoltak Nagyatádra” címmel jelent meg a Somogyi Néplapban a mérkőzés beszámolója, a mérkőzés eredménye ugyanis 6:2 lett a balatoni csapat javára. Bár a boglárlellei csapat bajnokesélyesnek számított, szintúgy, mint a nagyatádi csapat, egy jó iramú mérkőzést hozott a találkozó, a nézők várakozásainak is megfelelt a játék, hiszen 8 gól született a találkozón, de mégis az atádi szurkolók keserű szájízzel voltak kénytelenek távozni a mérkőzés helyszínéről. Az ősz folyamán a csapat nem tudott kiemelkedő teljesítményt hozni továbbra sem. A tavaszi szezonban már voltak szép győzelmek, de nem volt akkora sikere a csapatnak, hogy bajnokok lehessenek, a középmezőnyben végeztek a nagyatádiak. A következő szezont (1988/89) ismét a megyei első osztályban kezdte a csapat. Szigeti Csaba edző irányításával értek el szép sikereket, ilyen volt például az örök rivális Barcs elleni mérkőzés, melyet a hazaiak 4:0-s győzelemmel zárt az atádi pályán 800 néző előtt. „A két szomszédvár rangadóján nagy lendülettel kezdtek a hazaiak. Két gyors góljukkal valósággal sokkolták a barcsiakat, akik időnként a durvaságtól sem riadtak vissza. Az Atád végig irányított és minden csapatrészében jobb teljesítményt nyújtva megérdemelten szerezte meg a három pontot”. A hasonló eredmények ellenére sem lett bajnok a csapat, a következő szezont ismét ebben az osztályban kellett eltölteniük. Az 1989/-90-es évben ismételten kezdett felvirágozni a csapat, ami köszönhető Fuisz János edzőnek, aki Marcaliból tért vissza ismét Nagyatádra, hogy irányítsa a gárdát. Remek teljesítményt nyújtott a csapat az egész szezon során, de a várva várt feljutást a következő szezon az 1990/91-es hozta meg a csapat számára, a csapat bajnok lett, és jogot szerzett az NB III. Dráva csoportjában való indulásra, ami természetesen be is következett. Ez a feljutás nem volt meglepő a nagyatádiak számára, hiszen már az őszi fordulók alatt kiderült, számolni kell bajnokesélyesként rájuk. „A csapat 15 mérkőzés alatt 14-et megnyert, mindössze 1 mérkőzést veszített el, 43 rúgott és mindössze 5 kapott góllal”.

1991/1992-ben ismét az NB III-ban való tisztes helytállás volt a kitűzött cél. a feljutás évében ez sikerült is, a csapat a szezon végén a 6. helyet szerezte meg. A következő idényben sem volt különösebb változás a csapat eredményét illetően, hiszen szintén a 6. helyezést érték el. Az 1993/94-es szezonban a csapat a bajnokság végére már a tabella második felében szerepelt, a 10. helyezést érte el a nagyatádi alakulat. Az 1994/95-ös bajnokságban a csapat még rosszabb formát mutatott, ami talán köszönhető volt az angol pontozási rendszer bevezetésének is, miszerint a győzelem 3 pont a döntetlen 1, míg a vereség 0 pontot ér. A bajnokság végén a Barcs ellen játszottunk kiesési rangadót, melynek 1:1 lett a végeredménye. A csapat a 14. helyen végzett emiatt a búcsúzott Nagyatád az utolsó ellenfelével együtt az NB III Dráva csoportjából. A csapat felállása: Patak, Lancsár, Fazekas, Utasi, Minor, Kulcsár, Szigeti, Brezovszky, Németh, Becsei, Vékony. Edző: Németh Lajos.

1995/96 és 1996/97-es bajnokságban a megyei első osztályt nem sikerült megnyerni legjobb eredményünk a 2. helyezés volt, de ezzel nem lehetett feljutni. Következhetett az 1997/98-as szezon, és Nagyatád ismételten bajnoki győzelmet ünnepelhetett, méghozzá úgy, hogy egyetlen alkalommal sem hagyták el a pályát vesztesen. 1998/99-ben az NB III-ban szerepeltünk, a csapatnak sikerült a 6. helyet megszereznie, de már Nagyatádi Futball Club néven és emellett a csapat színe ebben az évben már zöld fehér színű lett. Az 1999/2000-es bajnokság ismételten rossz év volt Nagyatád számára, hiszen a bajnokságban csak a 13. helyezést sikerült elérni, ezzel ismételten egy osztállyal lejjebb folytathattuk. Napjainkig az utolsó megyei osztályban eltöltött szezonja a nagyatádi csapatnak a 2000/01-es idény volt, hiszen ismételten sikerült feljutni az NB III-ba. Attól kezdve szerepel a csapat minden szezonban az NB III Dráva csoportjában.

2001/02-ben sikerült ismételten újoncként egy bravúros szezont csinálni, hiszen az NFC bronzérmes lett az NB III Dráva csoportjában. A csapatot Szentlőrinc és Szekszárd tudta megelőzni. A következő idényben (2002/03) ismételten sikerült megszerezni a harmadik helyezést a nagyatádiaknak. Sajnos a klub anyagi nehézségekkel küzdött, hiába volt a csapat öröme. 2003/04-es évben nagyot változott a csapat, sokan elmentek a csapattól többek között Pammer István kitűnő csatár, illetve még több játékos. Ennek ellenére a bajnokságban a csapat a kitűzött célt elérte, 6. helyezést ért el a szezonban. A következő idényben már Bőzsöny János lett a vezetőedző, hiszen Horváth Lajos majd öt év után távozott a csapattól, indoka az volt, hogy nem célja az NB II-be való feljutása Nagyatádnak, de ennek csak anyagi okai vannak, nem pedig a keret minősége, hiszen érett lenne egy magas osztályban való helytállásra. 2004/05-ben a csapat az 5. helyezést érte el. 2005/06-ban szintén Bőzsöny János vezetésével a 8. helyezést sikerült megszereznie a gárdának. A következő szezonra sikerült több játékost is igazolnia a csapatnak többek között a nagyatádi Akácsos Szilárdot, aki a Zalaegerszegi TE utánpótlás csapatától tért haza. a 2006/07-es idényben az ötödik helyezést sikerült elérnie az NFC csapatának. A 2007/08-as szezon volt az utolsó, melyet Bőzsöny irányításával töltött a csapat, a bajnokságban csak a 10. helyezést sikerült elérni. A 2008/2009-es csapatot már Papp Zoltán irányította, a zöld-fehér alakulat szintén a 10. helyen végzett a szezon végén.

A 2009/10-es bajnokságban a kitűzött cél a 3-6. hely volt, hiszen a csapat lényegesen megváltozott, távozott hét ember, de helyettük érkezett 9 új játékos, az átlag életkora a csapatnak 25 év volt. Az újonnan érkezők között ott volt Nikolics Vukan (testvére Nikolics Nemanja jelenleg az NB I-es Videotonban szerepel), aki meghálálta a bizalmat, hiszen a Dráva csoport gólkirálya lett. Ennek is köszönhető, hogy a Nagyatád FC ebben az évben érte el eddigi legnagyobb sikerét, hiszen a bajnokságban a 2. helyezést szerezték meg.

Az NFC 2009/2010-es csapata

2010/11-es szezonban az 5. helyezést érte el a csapat, míg a tavalyi évben ismételten a 3. helyezést sikerült elérni, és ez egy nagyon szép eredmény, hiszen a Nagyatád FC-t a Kaposvári Rákóczi és a Pécsi MFC II. számú csapatai tudták csak maguk mögé utasítani.
Elmondható, hogy Nagyatád stabil csapata az NB III. Dráva csoportjának, és talán anyagi források reményében egyszer feljebb lévő osztályban is láthatjuk őket szerepelni.

Készült: Pécsi Tudományegyetem
Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, Sportkommunikátor szak
(László Gergő, Pécs, 2013)